Gyerőmonostor megérdemli az elismerést, a faluban mindössze 180 református él. Kis Tibor református lelkipásztor elhatározta, hogy új lelkészi hivatalt épít, de ez közösségi ház is legyen. A szép műemléktemplom szomszédságában olyan épületet akart emelni, amely a kalotaszegi népi építészeti stílus jegyeit viselje magán. A Kós Károly örökségét folytatni kívánó Anthony Gall huszonnyolc éves ausztráliai építésznél kötettek ki, aki Kolozsváron rendezett kiállítást Kós Károly építészetéről, a Bánffy-palotában. Anthony Gall készítette a tervet, nagy összefogással épült a ház, helybéliek segítettek, de jött a sepsiszentgyörgyi építőbrigád is. Nyugati segélyből öt számítógépet kaptak, ezen számítógép-tanfolyamot indítanak a faluban. Az elkészült házban kapott helyet a könyvtár is, Bálint Árpád nyugalmazott tanító ajánlott fel könyveket. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 15./
1996. augusztus 15.
Gyerőmonostor megérdemli az elismerést, a faluban mindössze 180 református él. Kis Tibor református lelkipásztor elhatározta, hogy új lelkészi hivatalt épít, de ez közösségi ház is legyen. A szép műemléktemplom szomszédságában olyan épületet akart emelni, amely a kalotaszegi népi építészeti stílus jegyeit viselje magán. A Kós Károly örökségét folytatni kívánó Anthony Gall huszonnyolc éves ausztráliai építésznél kötettek ki, aki Kolozsváron rendezett kiállítást Kós Károly építészetéről, a Bánffy-palotában. Anthony Gall készítette a tervet, nagy összefogással épült a ház, helybéliek segítettek, de jött a sepsiszentgyörgyi építőbrigád is. Nyugati segélyből öt számítógépet kaptak, ezen számítógép-tanfolyamot indítanak a faluban. Az elkészült házban kapott helyet a könyvtár is, Bálint Árpád nyugalmazott tanító ajánlott fel könyveket. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 15./
1996. augusztus folyamán
Bukarest, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Marosvásárhely, Nagyszeben és Kolozsvár után Bánffyhunyadon is bemutatták Antony Gáll ausztráliai Kós Károly-kutatónak Kós Károly építészete című kiállítását. /Kalotaszeg (Bánffyhunyad), aug./
1996. augusztus folyamán
Bukarest, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Marosvásárhely, Nagyszeben és Kolozsvár után Bánffyhunyadon is bemutatták Antony Gáll ausztráliai Kós Károly-kutatónak Kós Károly építészete című kiállítását. /Kalotaszeg (Bánffyhunyad), aug./
1996. szeptember 29.
Szept. 27-29-e között negyedik alkalommal rendezték meg Gyergyószentmiklóson a Műkedvelő Színjátszó Találkozót, amely az idén a MŰSZIT nevet vette fel, és fő szervezője Gergely Edit utolsó éves magyar-finn szakos egyetemista. A találkozón fellépett együttesek: Gaudeamus /Érmihályfalva/, Szovátai Népszínház, Diákszínház /Sepsiszentgyörgy/, Mókamesterek /Kézdivásárhely/, Vakvarjúcska /Kolozsvár/, Kós Károly Népszínház /Mákófalva/, Fábián Ferenc Színjátszó Társulat /Gyergyószentmiklós/, Diákszínpad /Kovászna/, Hahota Társulat /Marosvásárhely/, Fickó Társulat /Dés/, Zsebszínház /Kolozsvár/, Dicsőszentmártoni Népszínház, Lendvay Márton Társulat /Nagybánya/. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 27., Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 8., 9./
1996. október 4.
Siklód református hívei, látván régi templomuk pusztulását, Kós Károlyt kérték fel, tervezzen nekik új templomot. Kós Károly elkészítette a templom tervrajzát 1948-ban. A következő évek, évtizedek nem adtak lehetőséget templomépítésre. Incze Zoltán tiszteletes véletlenül összetalálkozott hollandokkal, akiknek elmondta templomépítési tervüket. A hollandok nagy segítséget nyújtottak a következő években, a hívek is sokat dolgoztak, 1994 pünkösdjén felavathatták Siklódon a Kós Károly tervei szerint elkészített templomot. A festett kazettás mennyezet elkészítéséhez az Illyés Alapítvány nyújtott támogatást. /Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 4./
1996. október 26.
Aug. 26-án ünnepelték meg Kolozsváron a Báthory Líceum dísztermében a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség /RMPSZ/ szervezésében az 1000 éves a magyar iskola zárórendezvényét. A megjelenteket Szőcs Judit, az RMPSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke köszöntötte, Balázs Ildikó, a líceum igazgatója a pedagógusok munkáját értékelte. Fellépett a Székely Árpád vezette Református Kollégium kórusa, a Báthory Líceum színjátszó csoportja és a Katolikus Líceum énekkara. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./ A színjátszók Kós Károly Az országépítő című művéből adtak elő egy részletet, Szent István király szerepelt a darabban.
1996. december 18.
Megjelent Mészáros József marosvásárhelyi irodalomtörténész szerkesztésében Kós Károly egyetemessége /Tinivár Kiadó, Kolozsvár, 1996/ című könyve, amely a Marosvásárhelyen kiadott Kós Károly egyetemessége felé című munkájának második, bővített kiadása. A könyv az élete végéig alkotó építész-műemlékvédő-író-drámaíró-levélíró-politikus-történész-nyelvész-könyvművész egyetemességét tükrözi. Helyet kap benne többek között Balogh Edgár, Czine Mihály, Balogh Ferenc, Gábor Dénes, Péntek János és Benő Samu írása. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./
1997. április 5.
Bánffyhunyad nacionalista román tanácsosai a kisváros egyetlen magyar nevű utcáját akarták átkeresztelni, de javaslatukat a tanács elvetette, így a Budai Nagy Antal utca marad. Mi gátolja Bánffyhunyad lakosságának több mint negyedét kitevő magyarságot abban, hogy javasolja utcák elnevezését például Kós Károlyról vagy Ravasz Lászlóról? /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 5./
1997. április 26.
Ápr. 26-án Kolozsváron tartotta meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület éves közgyűlését. Benkő Samu elnöki beszámolójában leszögezte: "Jogaink visszaszerzésében nem történt változás. Ez a tényállás." Még mindig az anyanyelvi oktatási rendszer visszaállítása a legégetőbb gond, ugyanúgy mint hét évvel ezelőtt. A kulturális javak visszaigénylése is fontos követelés. Az EME taglétszáma jelenleg 3125 fő, és önerőből alig 5 %-át képes előteremteni a tevékenységéhez szükséges anyagiaknak. Az EME kiállt a Bolyai Egyetem mellett, felmerült az alkotmány megváltoztatásának szükségessége is: a magyar nyelv csak úgy használható természetességgel, ha az ország második nyelvének fogadják el. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége alelnöke bejelentette, hogy szervezete 200 ezer forinttal támogatja idén az Erdélyi Múzeum-Egyesületet, emellett a Bolyai Egyetem érdekében tudományos titkárságot nyit Budapesten és Kolozsváron, és külön programot indít a nagycsaládosok megsegítésére.Kötő József, az RMDSZ alelnöke kifejtette, hogy a romániai magyarság a felsőoktatás megteremtésében három forrásra támaszkodhat: az állami költségvetésre, az önszerveződésre és az anyaországi támogatásra. Májusra várható az új oktatási törvény elfogadása, júniusban pedig az RMDSZ szakemberei befejezik a jelenlegi hazai magyar tanügy felmérését. Zárszavában Benkő Samu hangsúlyozta: az önálló magyar egyetem ügyében a törvényes magyar szervezeteknek, tehát az egyházaknak, a megválasztott politikai képviselőknek és az erdélyi művelődési intézmények választott testületeinek a véleménye lehet perdöntő. Az önálló magyar egyetem, a magyar főiskolai rendszer ügyében nem dönthet a Babes-Bolyai Tudományegyetem szenátusa. /Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./ Kiss András főtitkári jelentésében elmondta, hogy beindult az EME nagyváradi fiókegyesülete is. Az EMÉ-nek három főállású kutatója van, két könyvtárrészlegük: a Jordáky Lajos Könyvtár és a nyelv-és történettudományi szakkönyvtár, kialakulóban van a kézirattár. Felelevenítették a vándorgyűlések hagyományát, 1996-ban Szilágysomlyón volt az első. Az EME rendszeresen megjelenő kiadványai: Erdélyi Múzeum, Múzeumi Füzetek /Természettudományi és Matematikai Szakosztály évkönyve/, Orvostudományi Értesítő /Orvostudományi Szakosztály szemléje/, Erdélyi Tudományos Füzetek. Az Emlékkönyv Zsigmond születésének nyolcvanadik évfordulójára című kötet egyúttal a romániai magyar történeti kutatás eredményeinek bemutatása is. - Jelentős az öt egyéves ösztöndíj, melyet a Magyar Tudományos Akadémia ajánlott föl az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek. A magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium posztgraduális ösztöndíjakat biztosít. Az 1990-1995 között hosszabb időre kiküldött 25 ösztöndíjas közül 13 nem tért vissza. 1996-ban különböző adományok gazdagították az egyesületet. Kiemelkedő Szabó T. Attila hagyatéka, bútorzattal együtt, dr. Kós Károly hagyatéka, Nagy Jenő, az EME volt titkára hagyatéka. Két utóbbi néprajzi tárgyú hagyatékát az egyesület a Kriza János Néprajzi Társaságnál helyezte el. Pataki József történész szakkönyvtári és kéziratos hagyatéka szintén az EME tulajdonába került. Magyarországi könyvtárak szintén adományoztak könyveket. Kiss András megjegyezte, hogy az ismeretek hiányának tekinti a magyar kormányzati feladatokkal megbízott személy részéről annak jelzését, hogy a magyarországi támogatás - amelyet az első világháborút követően minden felelős és legális kormányzat erkölcsi kötelességének tartott - a jövőben átháramlana az itteni kormányra. - Az EME pert indított a Kolozsvár főterén álló Wass Ottilia házért, keresetét az Ítélőtábla elutasította. Nemzetközi bírósághoz fognak fordulni. - AZ EME-házban van az egyesületi elnök irodája, továbbá több szakosztály és könyvtár, az EME titkársága a római katolikus egyháztól bérelt lakrészben van, ott van továbbá a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály és másik szakosztály is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr.23./
1997. május 19.
Máj. 2-án dr. Czirják Árpád érseki helynök nyitotta meg a Kolozsváron először megrendezett emzetközi Egyházzenei Kórusfesztivált, amely Bárdos Lajos és Kájoni János életműve köré fonódott. Az első egyházzenei fesztivált 1990 szeptemberében rendezték Sepsiszentgyörgyön, emlékezett dr.Terényi Ede zeneszerző. Székelyudvarhelyen következett, majd Marosvásárhelyen a Bárdos-Nagy István fesztivál, közben Zilahon megszervezték az első egyházzenei zeneszerző versenyt, amelyet a következő években megismételtek. A Varadinum /Nagyvárad/ egyházzenei hangversenyeit is meg kell említeni. A kolozsvári fesztivál szervezését a Szent Mihály templom új zenei vezetője, Magyari Rita vállalta magára. A fesztiválon magyarországiak is felléptek, továbbá az 1991-ben alakult Vox Juventutis aradi gyermekkar, a sepsiszentgyörgyi, Szilágyi Zsolt vezette Vox Humana, a kolozsvári Kós Károly Kamarakórus és a marosvásárhelyi Nagy István Vegyeskar. /Dr. Terényi Ede: Kolozsvári Tedeum. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./
1997. július 5.
1995. júl. 6-án Kőrösfőn kopjafát állítottak Kalotaszeg határában, a havasnagyfalusi fennsíkon az 1849. júl. 6-án elesett Vasvári Pál és a Rákóczi-csapat több mint négyszáz szabadságharcosra emlékére. A kőrösfői RMDSZ immár harmadik alkalommal rendezte meg a Vasvári Napokat. Idén júl. 5-én Magyarvalkó református templomában kezdődött az ünnepség, majd megkoszorúzták a templom cintermében 1996-ban felállított Vasvári Pál kopjafát. Délután a kőrösfői művelődési házban hangzottak el az előadások, közreműködött a bánffyhunyadi Kós Károly Művelődési Társaság kórusa. Megszervezték a fiatalok számára a Ki tud többet Vasvári Pálról és az 1848-as szabadságharcról? című vetélkedőt. A legeredményesebben szereplő csapatokat tíznapos csáfordjánosi táborozással jutalmazzák. Az első csapatok jelen lesznek jövőre, márc. 15-én Tiszasasváron az ünnepségeken, ahol majd felállítják a kőrösfői és magyarvalkói Vasvári-kopjafák mását. Júl. 6-án emlékeztek Vasvárira és mindazokra, akiket meggyilkoltak és mindazokra, akik a szabadságért és testvériségért harcoltak. A kőrösfői RMDSZ minden évben kitünteti azokat, akik a legtöbbet tettek Vasvári Pál és a Rákóczi-szabadcsapat hagyományainak megőrzéséért. /Szabadság (Kolozsvár), júl. 8./
1997. augusztus 1.
Vajon érvényesek még azok a kérdések, amelyeket a döntő korszakváltás /Trianon/ után feltettek? Különösen Kós Károlynak, a transzszilvanizmus megteremtőjének gondolatai maradtak meg, aki 1921-ben, a Kiáltó szóban megvalósíthatónak tartotta az autonómiát. Reményik Sándor ugyanebben az időben az "Eredj, ha tudsz" biztató-vigasztaló teóriájával az otthont újra fellelő költőként lépett fel. A magyarság belső tartás végső soron, vonta le a következtetést a cikkíró. /Kisgyörgy Réka: Redivivus (1921). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 1./
1997. szeptember 28.
Szept. 26-28-án ötödik alkalommal rendezték meg a Báthory Napokat. Először Szilágysomlyó testvérvárosában, Nyírbátorban ünnepeltek, ahol a rendezvény társszervezője, a Művelődés szerkesztősége bemutatta a folyóirat számait és Deák Ferencnek a Kriterion Kiadó kiadványai számára készített illusztrációit. Szilágysomlyón pedig a református gyülekezeti ház kiállítótermében megnyitották Kós Károly grafikai munkáiból összeállított kiállítást. Előadások hangzottak el, majd a katolikus templomban Tempfli József és Tőkés László püspökök hirdettek igét. Végül megkoszorúzták a templom falán levő kétnyelvű emléktáblát, amely azt hirdeti, hogy egykor itt keresztelték meg Báthory István erdélyi fejedelmet. Lengyelország királyát. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./
1997. október 3.
Halász Anna azt javasolta, hogy az RMDSZ becsülje meg az átlagon felüli nagy embereit, karizmatikus egyéniségeit. Kiálltak-e Sütő András mellett: a világba kiáltották, hogy majdnem meggyilkolták? Nem, felelte Halász Anna, "hagytuk, hogy hét éve úgy hordják körbe az italtól elhülyült Cofariut, mint a magyar kegyetlenség mártírját." A marosvásárhelyi RMDSZ éléről is kimarták Sütő Andrást, "következett Domokos Géza, akit nem először nevezek titkos erdélyi fejedelmünknek Kós Károly után..." Tőkés László nagy ember, az 1989-es forradalom katalizátora, "akit az egész románság automatikusan von egy kalap alá Funarral. Szégyen, hogy ezt nem verjük vissza naponta a sajtóban, tévében, parlamentben." Tőkés László nagy érték, akit - Halász Anna szerint - óvni kell a politikai harc élvonalától. Azonban éppen Tőkés László mondja ki az igazat. "Sajnos, mindig igaza volt. Csak a módszerben nem." Tőkés Lászlót nemzeti ombudsmannak, népe szószólójának látja. - Nem szabad kiemelkedő személyiségeinket elveszíteni, figyelmeztetett Halász Anna. A kongresszus kezdődik. Halász Anna elsősorban Tőkés Lászlót kéri: ne tekintse az RMDSZ jelenlegi vezetőit legyőzendő ellenfélnek. /Halász Anna: Visszavonás tüze közt megállni. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 2., folyt.: okt. 3./
1997. október 20.
Megjelent a Remény, az Apáczai Csere János Baráti Társaság értesítőjének 12. száma, amely beszámol az öregdiák társaság 1997. évi rendes közgyűléséről, valamit az immár hatodik alkalommal megtartott öregdiák-találkozóról. Ebben a számban ismertették a Mészáros József irodalomtörténész szerkesztésében megjelent Kós Károly egyetemessége című kötetet. A Reményt az Apáczai Csere János Baráti Társaság székházában /Kolozsvár/ lehet megvásárolni. - A Remény (Kolozsvár) 1992 óta lát napvilágot. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./
1997. december 3.
Marosvásárhely után Székelyudvarhelyen állított ki húsz festőművész, mindannyian a Barabás Miklós Céh tagjai. A Céh, amelynek megalakulása Kós Károly és Szolnay Sándor nevéhez fűződik, az erdélyi magyar művészek intézményes összefogására vállalkozott. Ennek jegyében indult újra 1994-ben a Barabás Miklós Céh, Abody Nagy Béla, Kós András és Murádin Jenő szervezésével. /Céhesek tárlata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 3./
1997. december 18.
A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság Kós Károlyra emlékezett dec. 18-án Kolozsváron, az író és építész halálának 20. évfordulóján. Balogh Ferenc KLMT-elnök tartotta a bevezetőt, majd Lászlóffy Aladár beszélt a transzilvanizmus szülőatyjáról. Kötő József azt hangsúlyozta, hogy Kós Károly egész életműve transzilván modell. Országépítő stratégiájának célja az erdélyi magyarság átmentése volt a trianoni traumán. Sas Péter /Budapest/ Kós Károly levelezését gyűjtötte össze, most kiadásán munkálkodik. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./
1998. október 20.
Erdélyben Székelyföldhöz hasonlóan talán csak Kalotaszegen alkot a magyarság egységes tömböt. A több mint negyven települést Trianon óta a mindenkori román hatalom igyekezett elrománosítani. Az 1989-es fordulat utáni években sorra alakultak az egyesületek, Bánffyhunyadon a Kós Károly Kulturális Egyesület, Kalotszentkirályon az Ady Endre Kulturális Egyesület, Kőrösfőn a Rákóczi Kulturális Egyesület. Két éve bejegyezték a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesületet, melynek célja a kalotaszegi magyarság kulturális életének fellendítése és összehangolása. Sorra emlékeztek meg olyan történelmi személyiségekről, mint Kájoni János, Vasvári Pál, Gyarmathy Zsigáné, Ady Endre, Kós Károly és Ravasz László. Idén elkészült hat kalotaszegi település címere és zászlója, ebből négyet már fel is avattak olyan önzetlen emberek segítségével, mint Okos Márton, Pécsi L. Dániel vagy Petrás Mária. Az egyik ilyen ünnepség a 240 lelkes Zsobokon volt, ahol ekkor felavatták a Bethesda Gyermekotthon új iskolaépületét, a vadonatúj malmot és sütödét, majd Csiha Kálmán püspök felszentelte a falu címerét és zászlaját, amelyet ingyen készített el Pécsi L. Dániel budapesti jelképtervező. Okos Márton, a Mocsáry Lajos Alapítvány irodavezetője bejelentette, hogy idén az Erdélynek járó Mocsáry-díjat Molnár János és Molnár Irma lelkipásztor házaspárnak ítélték oda azért a munkáért, amit Zsobokon végeztek. Másnap Csucsán leleplezték Petrás Mária Budapesten élő csángó szobrász alkotását, amely a csucsai református templom falát díszíti. /Péntek László: Zászlók, címerek, kopjafák Kalotaszegen. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 20./
1999. március 1.
Kolozsváron Méliusz József-emlékszoba készül. Erre a hírre Nagy László megjegyezte: "van néhány nagy kolozsvári író, akiknek nincs emlékszobája, mint Reményik Sándor, Kós Károly, Dsida Jenő, Tamási Áron, Bánffy Miklós." Méliusz nem tartozik a nagy írók közé. /Nagy László: Méliusz József-emlékszoba Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./
1999. március 18.
Megtartották Kolozsváron a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság hagyományos díjkiosztó ünnepségét. Venczel Árpád szobrászművészt Kós Károly-emlékéremmel, Dávid István orgonaművészt /a Műemlék orgonák Erdélyben című könyv szerzőjét/ Debreczeni László-emlékéremmel, Miklósi Sikes Csabát Veress Ferenc-emlékéremmel tüntették ki. Miklósi Sikes Csaba /sz. Egeres, 1947/ kultúrtörténész mérnöki diplomát szerzett, a Kolozs Megyei Tervező Intézetnél Kolozsvár épületeivel foglalkozott. Szamosújvár épületeivel is foglalkozott, s e város kapcsán az örménység is érdeklődési körébe került. A fényképészet is érdekelte, továbbá Kalotaszeg. A Korunk Galéria kiállításairól rendszeresen tudósított az akkori Igazság napilapban. A nyolcvanas években elkészítette a Házsongárdi temető térképét. Miklósi Sikes Csaba 1989-ben Magyarországra költözött, Sümegen telepedett le, ahol a városi múzeum szervezője, igazgatója lett. Továbbképezte magát, 1995-ben Miskolcon művészettörténeti diplomát szerzett, Erdély köztéri szobrairól írta diplomamunkáját. Jelenleg készül a doktorátus megszerzésére, az erdélyi fényképezés történetéről szól disszertációja. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./
1999. március 22.
Óriási a felelősség az irodalmi hagyatékok megmentése kérdésében, hangsúlyozta Dávid Gyula. Több író levelezése elkallódott az író halála után. Reményik Sándor és Bánffy Miklós hagyatéka magyarországi közgyűjteményben van, Kós Károly hagyatékát a család, Benedek Elek hagyatékát a kisbaconi Benedek Elek emlékház őrzi, Szabédi László hagyatéka pedig az EMKÉ-re hagyott emlékházzal együtt magja lehet a későbbi romániai magyar irodalmi múzeumnak. Méliusz József és felesége halála után a külföldön élő nevelt fia úgy döntött, hogy a hagyatékot, elsősorban a több ezer kötetes könyvtárat a kolozsvári Szabédi-emlékházra hagyja. Dávid Gyula visszautasította Nagy László Méliuszra vonatkozó megjegyzését, melyet a Szabadság márc. 1-jei számában tett közzé. /Dávid Gyula: Még egyszer az állítólagos Méliusz-emlékházról. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./
1999. május 14.
Székelyudvarhelyen ötödik alkalommal rendezték meg az Éneklő ifjúság kórusfesztivált, számolt be Bodurján János, a székelyudvarhelyi művészeti szakközépiskola igazgatója az eseményről. Ezeken a rendezvényeken eddig több mint hatvanezer dalos énekelt "angol, belga, francia, luxemburgi, macedón, német, olasz, osztrák, spanyol, svájci, román kórusok. Erdélyiek, kárpátaljaiak is. Nagyon sok kórus jött el, a gyergyóremetei Fráter György, a székelykeresztúri Petőfi Sándor általánosok, a csíkszeredai Nagy István, a mienk, a Palló Imre, a marosvásárhelyi művészeti szakközépiskolák, az udvarhelyi Református Kollégium, a székelykeresztúri Orbán Balázs gimnázium, a gyulafehérvári katolikus szeminárium " énekkarai, a szentegyházi gyermekfilharmónia kórusa, a marosvásárhelyiek ifjúsági vegyes kórusa, a kolozsvári Kós Károly kamarakórus. /Oláh István: Éneklő ifjúság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./
1999. május 17.
A 80 éves Balázs Péter festőművész lelkét szülőhelye, a kalotaszegi Magyarfenes formálta. Elsőnek Kós Károly figyelt fel rá. Az idős művész most is dolgozik. Kalotaszeg színes néprajzi világát, a patinás kolozsvári tájrészeket festette meg, visszatérően. Egész életműve az erdélyiséget, Erdély szellemét, a szülőföldjéhez és népéhez való töretlen hűségét tükrözi. /Barazsuly Emil: A szülőhely vonzásában. Balázs Péter 80 éves. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 17./
1999. június 22.
Gyergyószentmiklóson több irányból történik kezdeményezés a népi és polgári, tárgyi értékek megóvására, az Etnographia Gyergyóienszisz Alapítvány és a Tarisznyás Márton Múzeum mellett a gyergyószentmiklósi Renaissance Alapítvány is hasonló célkitűzést követ. Ez utóbbit két évvel ezelőtt hozta létre Czimbalmas Tivadar vállalkozó. Terve egy szabadtéri múzeum létrehozása a négyes kilométerkőnél, ennek érdekében alapítványa már önerőből megvett 15 múlt századi faházat. Ezeket lebontják, majd újraépíteni szándékoznak a leendő falumúzeum telephelyén, újraéleszteni a hagyományos székely településképet. Czimbalmas Tivadar a faházat önerőből vette, anyagilag teljesen kimerült. Egy közösségi ház terveit és fölépítésének finanszírozását vállalta fel a Kós Károly Alapítvány, amelynek elnöke Sáros László. Czimbalmas élő falumúzeum-komplexumot szeretne létrehozni: hagyományos népi műhelyek működnének benne: cserepeseket készítő műhely, szénégetés, kovácsműhely, asztalosműhely, népi bútorokat készítő műhely. Tervezi még régi vízimalom, vízifűrész, posztóványoló, gyapjúmosó fölállítását is. /Pusztító faházak, avagy élő falumúzeum? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./
1999. július 8.
A Polis Kolozsvár egyik legismertebb könyvkiadója, mely mind a felnőttek, mind a diákság körében népszerűségnek örvend. 1999 első félévéről Dávid Gyula irodalomtörténész, a kiadó szerkesztője elmondta, hogy anyagilag közepesen zárult. Volt néhány előkészületben lévő könyv, amelyről támogatók hiányában le kellett mondani. A Polis Remekíró Diákkönyvtára sorozatában idén három könyv jelent meg: Jókai Mór: Forradalmi és csataképek, Esztétikai olvasókönyv - A szép aktualitása kérdéséhez, továbbá A Nyugat esszéírói. A XX. századi magyar költészettel foglalkozó sorozatban az Osiris Könyvkiadóval közösen jelent meg Pilinszky, majd József Attila összes versei; a Magyar Könyvklubbal közösen két Kányádi-kötet; Petőfi összes versei; Székely János összes drámái. A nemrég megjelent kötetek harmadik része július elejére, az Ünnepi Könyvhétre készültek el, igényesebb kiadásban: Cs. Gyimesi Éva: Kritikai mozaik; Imreh István: Erdélyi néptörténeti rajzolatok (a Teleki László Akadémiával közösen), Muckenhaupt Erzsébet: A csíksomlyói ferences könyvtár kincsei, valamint Dávid Gyula-Mikó Imre: Petőfi Erdélyben (újrakiadás). A második félévi között van egy Mikszáth- és egy Tamási-novelláskötetet, a Magyar Felvilágosodás Antológia második kötete, Kovács András Ferenc új gyermekvers kötete, valamint két-két Kós Károly-, illetve Bánffy Miklós-kötet. Új sorozatot is indít a kiadó a polgári társadalom bölcseleti alapműveiből, ennek első kötete John Locke: Második értekezés a polgári kormányzatról. Ez egyébként egy tizenkét kötetre tervezett sorozat, legnagyobb részük magyarul most jelenik meg először. A sorozat célja hozzáférhetővé tenni a 17-18. századi angol és amerikai polgári gondolkodók azon műveit, melyeken a modern polgári társadalom jelenleg is alapul. /Félévi mérleg a Polisnál. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 8./
1999. július 28.
Júl. 26-án életének 91. évében elhunyt Kolozsváron Ferenczy Júlia (1909-1999). Ahhoz a művészcsoporthoz tartozott, amelynek az 1939. decemberi jelentkezése mérföldkőnek számított. Õk voltak az 1929-ben Marosvécsen életre keltett Barabás Miklós Céh fiataljai, csoportjuk a Tizenötök név alatt maradt meg az erdélyi művészeti köztudatban. Ferenczy Júlia Farkas utcai lakását, ahol a pályakezdő csoport tagjai sűrűn megfordultak, Kis-Helikonnak nevezték. A negyvenes évek sikerei után sötét évek jöttek azok számára, akik nem hódoltak be feltétel nélkül a szocialista realizmusnak. Ferenczy Júliát 1958-ban kizárták a Képzőművészek Országos Szövetségéből, s attól fogva munkái csak a legritkábban jutottak be a hivatalos kiállításokra. Művészi teljesítménye számottevő. Munkái hazai és külföldi magánlakások és gyűjtemények díszeivé váltak. Még 1990 után sem vették vissza a romániai szakszövetség tagjai közé, s a kolozsvári múzeumban mind a mai napig egyetlen képe sincs. Az 1990 után újjáalakult Barabás Miklós Céh sem ajánlott fel neki legalább egy tiszteletbeli tagságot. Viszont művészi munkásságáért 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. Valamennyi méltatója kiemelte Ferenczy Júlia kiváló forma- és színérzékét. Műtermében gyakori vendég volt Kelemen Lajos, Erdély tudós történésze, Szabó T. Attila, a nagy hírű nyelvészprofesszor, de megfordultak ott Entz Géza, Felvinczi Takács Zoltán, Lyka Károly, Bíró Béla, Maksay Albert és László Gyula művészettörténész, Kós Károly, az erdélyi kultúra "nagy öregje", Keöpeczi Sebestyén József, a heraldikus, Nagy Imre, Nagy Albert és Fülöp Antal Andor festőművészek, Szervátiusz Jenő, Balaskó Nándor és Kósa-Huba Ferenc szobrászok, illetve neves irodalmárok Kiss Jenőtől Szabó Gyuláig, és Szabédi Lászlótól Pomogáts Béláig. Az erdélyi művészet egyik legegyénibb alkotóját veszítette el. /Ferenczy Júlia (1909?1999) = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./ Ferenczy Júlia /Nyárádszentbenedek, 1909. ápr. 3. - Kolozsvár, 1999. júl. 26./
1999. augusztus 24.
Bartha Zoltán, a Tinivár Kiadó /Kolozsvár/ igazgatója ismertette a kiadó tevékenységét. Ha ma Romániában egy magyar nyelvű könyv hétezer példányban jelenik meg, az már csoda: egyetlen jó nevű kiadó sem reszkíroz ekkora példányszámot, még ha az erdélyi magyarság egészét célozná is meg. Egy-egy verseskötetet kb. 500 példányban, szépirodalmat pedig 1000-1200 példányban adnak ki. 1991 decemberében jelent első termékük, a 32 oldalas Tinikoktél. Az első számot 10 ezer példányban adták el, majd átmeneti pénzhiány miatt a negyedik szám után felfüggesztették a kiadását. 1992-től indították útjára a Diákabrakot, ami most már a VIII. évfolyamában jár. - Három évvel ezelőtt adták ki a Kilencedikes leszek című szöveg- és nyelvtani "példatárat" a felvételizni szándékozó nyolcadikosok számára, s az eredeti 5500-as példányszámra majdhogynem rá kellett duplázni, 8000 fogyott el. Az Elődeink című válogatás ötezres példányszámát is még kétezerrel meg kellett toldaniuk, Diákévkönyvekre jelenleg 4500- 5500 körül van igény, a tavaly kiadott Árpád-vér című ifjúsági regény - III. Béla király regényes életrajza - 7000 példányban került piacra és mostanra mind elkelt. Hasonló sikere volt minden kiadványuknak, az óvodásoknak készített kifestőkönyvektől Szilágyi Domokos eddig kiadatlan verseinek gyűjteményéig, vagy a portugál-baszk-galego mesefordításoktól a románul és magyarul kiadott Dsida-kötetig, az ifjúsági regényektől a szórakoztató francia nyelvtani összeállításig. Nemcsak fiataloknak szóló könyveket adnak ki. Sikeres volt dr. Molnárfi Tibor tanulmánya a Szent Koronáról, a Kós Károly egyetemessége című válogatás, Solymár József mitológiai elbeszélésgyűjteménye, Horváth Arany riportkötete, Veres József sci-fi-regénye és mások. Az igazgató szívéhez legközelebb álló két könyv Lászlóffy Csaba és Varga Domokos A magyarság története című négykötetes összefoglalója, valamint az idén ötödjére megjelent Maturandusok című kiadvány, melyet kordokumentumként fognak nyilvántartani nemcsak itthon, hanem mindenütt, ahol magyarok élnek. Készülő könyvek között van az angol-magyar diákszótár, folytatják új folyóiratuk, a Géniusz kiadását. /Molnár Judit: Tinivár Kiadó. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 24./
1999. szeptember 11.
A kolozsvári származású művészeti menedzser, Tamás Gábor szervezésében nagyszabású erdélyi képzőművészeti tárlat nyílik szeptember 12-én a stockholmi Magyar Házban. Az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület /Stockholm/ és a Lencse Tibor Baráti Társaság védnökségével rendezett tárlaton Balla Tibor, Bartos József, Bene József, Bokor Ernő, Brugos Gyula, Dániel Éva, Debreczeni László, Essig Kacsó Klára, Gáll Ferenc, Imecs László, Kocsis Emese Ildikó, Kós Károly, Kovács Károly, Miklós József, Miklóssy Gábor, Molnár Bertalan, Nagy Imre, Paulovics László, Starmüller Géza, Gy. Szabó Béla, Szolnay Sándor és Tompos Opra Ágota munkái láthatók. /Erdélyi képzőművészek kiállítása Svédországban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./
1999. szeptember 29.
A Gyilkos-tónál, a Napsugár szálló mellett fekvő domboldalon római katolikus kápolna alapkő-letétele történt meg, Tamás József csíkszeredai püspök jelenlétében. A kápolna, amelyet még Kós Károly álmodott meg, végülis Anthony Gall, Elekes Károly és Stefanovics Péter magyarországi építészek tervei szerint készül el. /Emlékezet a jövőnek - alapkőletétellel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 29./
